A házi feladat gyakran stressz és konfliktus forrása a szülők és a gyermekek között. Sok szülő szeretne segíteni gyermekének, hogy megértse a tananyagot és jó jegyeket kapjon. De mennyi az a segítség, mi az, ami már túl sok? Hogyan segíthetik a szülők gyermekeiket anélkül, hogy elvennék tőlük azt a felismerést, hogy önmaga is képes megoldani a feladatokat és ezáltal megtapasztalja a tanulás örömét? 

A házi feladat sorozat ezen részében olyan gyakorlati tippeket mutatunk meg, amelyek segítségével gyermeked könnyedén elsajátíthatja a házi feladat napi rutinját.

Több tanulmány kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik egyedül tanulnak, jobban teljesítenek, mint azok, akik mellett ott ülnek a szüleik és folyamatosan ellenőrzik őket és figyelik hogy mit tesznek.

Mi azt javasoljuk, hogy a szülők adjanak lehetőséget a gyermekeiknek arra, hogy felfedezzék önmagukat, hogy maguk ismerjék fel és javítsák ki a hibáikat, és hogy saját stratégiákat dolgozzanak ki a frusztráció vagy a motiváció kezelésére. Ez nem jelenti azt, hogy a szülőknek teljesen ki kellene maradniuk gyermekeik tanulási folyamatából. De támogató szerepet játszhatnak azáltal, hogy nyugodt és kellemes tanulási környezetet biztosítanak, bátorítják gyermeküket új tanulási módszerek kipróbálására, és pozitív visszajelzést adnak neki.

1) Adj lehetőséget gyermekednek, hogy a saját tempójában dolgozhasson!

Gyakran vannak viták, mert a gyermek munka-, gondolkodási és tanulási tempója eltér a szülőkétől. A szülők türelmetlenséggel reagálnak, sürgetik gyermeküket és nyomást gyakorolnak.

Kedves szülő tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

·         Neked mi a véleményed az előző állításról?

·         Zavar, hogy a gyermeked munkatempója nem egyezik a tieddel?

·         Mit tehetsz, hogy jobban ráhangolódj a gyermekedre ebben a tekintetben?

Végül is az otthoni környezetnek van egy nagy előnye az iskolával szemben: nincs olyan merev időkeret, mint az iskolában. A házi feladatokat a gyermek saját tempójában lehet és kell elvégezni. Az iskolában van egy külső időkeret, amelyet általában a tanár határoz meg, és a gyermeknek ehhez kell alkalmazkodnia. Otthon a gyermek a saját tempójában dolgozhat a feladatokon. Az otthoni nyomásnak, elvárásnak alacsonyabbnak kell lennie, és nem szabad a gyermekben a stresszt növelni. Adj időt a gyermekednek, hogy megtalálja a saját tempóját. Figyeld és beszéld meg vele a tapasztaltakat. Ha gyermeked most ment iskolába, akkor neki is, de neked is teljesen új ez a helyzet.

Alkalmazkodj gyermeked tempójához! Beszélgess a munkatempóról. Különösen akkor, ha gyermeked hajlamos az időhúzásra. Ezt nyugodt helyzetben, a feszült házi feladat helyzettől elvonatkoztatva beszéld meg. Fejlesszetek ki közösen ötleteket, hogy gyermeked megtanuljon hatékonyabban dolgozni. Például azzal, hogy olyan megfelelő napszakot találtok, amikor a gyermek fitt és kész a tanulásra. Vagy azzal, hogy a leckét kisebb porciókra osszátok.

2.)Tanuljatok a jól sikerült helyzetekből!

Néha jobban működik a házi feladat megoldása. Akkor nincs vagy kevesebb a nyaggatás, nyavalygás... Vagy a gyereked különösen fegyelmezett. Esetleg a szokásosnál is lazább volt? Ahelyett, hogy az ilyen helyzeteket szerencsés véletlen egybeesésként utasítanád el, érdemes nagyon alaposan átnézni és górcső alá venni őket.

Fontold meg a következő kérdéseket:

·         Mikor volt egy ilyen helyzet?

·         Miben sikerült jobban, mi volt pozitív?

·          Mi járulhatott volna hozzá ahhoz, hogy ez a helyzet jobb lett mint a többi?

·         Mi volt az előzmény?

·         És mindenekelőtt: Hogyan lehetne megismételni ezt a helyzetet?

Legyetek figyelmesek, beszéljétek meg és tanuljatok a sikeres házi feladat helyzetekből. Ezekből a pillanatokból olyan trükköket meríthetsz, amelyeket a jövőben felhasználhatsz, hogy gyermekednek és magadnak is segítsd a házi feladat stresszmentes megoldását.

3.) Támogasd a gyermekedet, de ne vedd át az irányítást!

Sok szülő jót akar, segíteni akar a gyermekének azzal, hogy segítő kezet nyújt, és aktívan részt vesz a házi feladat elkészítésében. Néhány szülő úgy érzi, hogy irányítania kell a házi feladat elkészítését, vagy maga veszi át a házi feladat nagy részét (általában anélkül, hogy ennek tudatában lenne). Érthető, hogy felelősséget érez azért, hogy gyermeke jó házi feladatot adjon le. A házi feladatot azonban a gyerekeknek maguknak kell elkészíteni.

A spanyol Oviedói Egyetem kutatóinak tanulmánya több mint 7700 diák körében vizsgálta a házi feladatok produktivitását, átlagosan tizennégy éves korukban. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a rendszeresen és önállóan, azaz a szülők segítsége nélkül elvégzett házi feladat bizonyíthatóan jobb tanulmányi teljesítményhez vezetett. A házi feladatok időtartamát is figyelembe vették: Az eredmények szerint a napi 60 percnél több házi feladat inkább kontraproduktív - " (Die Welt, 15.03.27.).

Gondold végig:

·         Mennyit és hol kellene visszavenni a segítségedből?

·         Hogyan tudod (lassan) átadni a felelősséget a gyermekednek, hogy ez pozitívan befolyásolja a teljesítményét?

Bátorítsd gyermekedet, hogy gondolkodjon és találjon megoldásokat, tanulási stratégiákat. Beszélgessetek erről. Segítsd gyermekedet abban, hogy megtalálja a számára megfelelő tanulási stratégiát, de adj neki teret, hogy azt önállóan alkalmazza.. Ne vedd át az irányítást. Ne old meg a gyermeked házi feladatát.

4.) Beszélgess a gyermekeddel. A kommunikáció a kulcs!

Beszélgessetek nyugodt légkörben és kölcsönös készséggel. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal odarohansz a gyermekedhez, és azt mondod: "Beszélnünk kell!", ez általában nem jön jól veszi ki magát. Ehelyett kezdeményezz kötetlen beszélgetéseket, látszólag mellékesen. Fedezd fel gyermekeddel együtt, hogy mikor van szükség arra, hogy támogasd és segítsd, és mely helyzetekben akar egyedül szembenézni a kihívásokkal.

Tipp: Fogadd el a negatív helyzeteket is. Például, ha a gyermekednek egyáltalán nincs kedve a beszélgetéshez, bosszús és makacs? Ez is előfordulhat. Nem érzed néha ugyanezt a munkahelyeden? Emlékez arra, hogyan tudod magagadat ilyen helyzetekben motiválni és újra kifejleszteni akzivan résztbenni a munkában. Mesélj a gyermekednek konkrét helyzetekről a saját mindennapjaidból vagy élményeidből, és vond be őt is. Ezután gondolkodjatok együtt azon, hogyan tudná gyermeked újra feléleszteni a motivációját.

5.) Figyeld meg magad, hogy milyen hangsúlyt fektetsz a házi feladatra!

Természetesen az ember azt szeretné, ha maga a házi feladat elvégzése problémamentesen menne, és a végén jó eredményt érne el. Az emberek azonban különböznek abban, hogy milyen fókuszt helyeznek a házi feladatra.

A házi feladat helyzetek különböző megközelítései egyértelművé teszik, hogy a tanulók is különböző típusúak. A gyermekek és a szülők esetében sajátos munka- és tanulási módok jellemzik őket.

·         A folyamatorientált személyek fontosnak tartják a jó tanulási utat/tanulási folyamatot. Például ügyelnek arra, hogy a munkát hatékonyan és önállóan végezzék el. Vagy ezek az emberek azt szeretnék, ha a házi feladat elkészítése nem lenne bonyolult.

·         A termékorientált emberek fontosnak tartják, hogy a végeredmény jó legyen, pl. tiszta, hibamentes és rendezett házi feladat.

Gondold végig, mi a fontos: a folyamat vagy a termék.

·         Mit gondolsz, melyik a fontosabb a gyermeked számára?

·         Egyetértetek ebben, vagy eltérnek az elképzeléseitek?

·         Mennyiben térnek el gyermeked elképzelései az te elvárásaidtól?

·         Beszéljen gyermekével arról, hogy melyikre szeretné helyezni a hangsúlyt: a termékre vagy a folyamatra szeretne jobban összpontosítani?

6.) Ne beszélj a régi időkről, az itt és most számít!

Szakadj el a múlttól és a régi történeteidtől, mint tanuló! Az olyan mondatok, mint "Így volt ez régen velem...!" általában nem segítenek a gyermekeden sem... A gyermekednek a saját útját kell járnia. 

Már Buddha is bölcsen megjegyezte: "Ne fuss a múlt után, és ne veszítsd el magad a jövőben. A múlt már nem létezik. A jövő még nem jött el. Az élet itt és most van."

Ha gyermeked kifejezetten a tapasztalataidról kérdez, hasznos lehet, ha röviden beszélsz róla. Fontos azomban világossá tenni, hogy mind az idő, mind a körülmények mások voltak, és a tapasztalatokat nehéz összehasonlítani. Semmiképpen sem szabad hamis reményeket vagy félelmeket ébreszteni, amelyek általában csalódással járnak együtt.

Tipp: Hagyd, hogy gyermeked gyűjtse saját tapasztalatait, és próbálja ki az egyéni tanulási utakat és megközelítéseket! Beszélgessetek róla, te is kipróbálhatod gyermeked javaslatát.